In memoriam Morelli Edit

Morelli Editet akkor ismertem meg, amikor a Tűzzománcművészek Magyar Társaságának elnöke Morvay László ajánlotta
a 2000-ben meghirdetett Diákalkotók Országos Zománcművészeti Kiállítása zsűrijébe.
Kedves, szerény, de határozott és szigorú művész volt amikor véleményezte a diákok alkotásait.
Ismerte a művészi zománctechnika lehetőségeit, megszelídítette a tüzet,
hogy segítségével olyan műveket alkothasson, amelyeknek kozmikus ereje, sugárzó fénye átlényegíti,
éteri magasságokba emeli azt a nézőt, aki nyitott szívvel közelít alkotásaihoz.
Edit az 1970-es évek zománcos “aranycsapatának”, ahogy többen is nevezik, tagjaként,

Kátai Mihállyal és Petrilla Istvánnal alapító tagjai voltak a Kecskemét Zománcművészeti Alkotótelepnek.
Meghatározták a zománcművészet irányait, mesterei voltak az utánuk következő generációknak,
illetve a diákalkotások értékelésében is igyekeztek meghatározni azt a technikai és művész irányt,
amely tűzben pikturált képek sajátja. Vallotta, hogy a zománcanyag természetét, törvényszerűségeit
meg kell ismerni ahhoz, hogy ne anyagidegen művek jöhessenek létre. Ezzel a szemlélettel zsűrizte a diákok alkotásait,
illetve sokszor kritikával illette a felkészítők irányvonalait.

Kétévente mindig örömmel jött, mert azt látta a diákok alkotásaiban hogy üde, tiszta, munkáik, eredményeik
méltó folytatása lehet az általuk megkezdett útnak. A munkakapcsolatunk baráti viszonyba fordult.
Az utóbbi években többször találkoztunk, beszélgettünk, sokat tanultam tőle, nemcsak a zománcról,
hanem az ember méltóságának titkáról is.

A tiszta szív, az igaz út, egységben élni a természettel, munkába venni a természet elemeit,
a földet, a vizet, a levegőt és a tüzet. Kátai Mihály írta róla: “…Sajátos világa azonnal látható volt,
Senkit nem követett és első próbalapjai is azonnal aktualizálhatók – ékszerként használhatók voltak.
Nem környezetről beszél, hanem környezetet alkot.”

Búcsúzunk és emlékezünk, olyan érzés támadt bennem, mint amikor mindkét szülőjét elveszti az ember; árva lesz.
Két mestert veszítettünk el ebben az évben, elárvultunk, de a tőlük kapott hit visz tovább bennünket, és az a remény, hogy a megteremtett hagyományt,
akár a fogunkba tartva is át kell vinni a túlsó partra.

KM az alkotó a tanító és az író Egerben