In Memoriam Kátai Mihály
1935-2020
Munkácsy-díjas festőművész, tűzzománc művész
Mester, Mihály, Művész úr…, mi egri tanítványok így szólítottuk Őt, aki közel tíz évig volt tűzzománc műhelyünk művészeti tanácsadója és több emlékezetes kiállítás kurátora. Karcag – Eger – Budapest – Scilla – Kecskemét – Szentendre voltak azok a városok, amelyek körbeölelték, befogadták, száműzték, azaz földi útjának meghatározó színterei voltak. „…nekem utam van, nem művészetem…” – vallotta, és hitte, hogy az örökkévaló (ajoni) időben élve tükrözi a valót.
„…a belső egyensúly feltétele a teljesség átélése. Az átélésnek természetesen számlálhatatlanul sok szintje lehetséges, nemcsak az isteni szint dimenzióiban élhető meg. Ennek megközelítési módja mégis leírható. Az ÉN kinyílik önön mélysége felé és ÖNMAGA ÖNMAGÁBAN ÖNMAGÁVAL összefonódni indul… Ez az út fáradságos és hosszú, de itt az úton – a te utadon, egyetlen lépés sem veszhet kárba…” – írja és e gondolatkörben éli meg a múltat, jelent és a jövőt.
Egri útja több dimenziós. Hétéves korában költöztek a városba karcagi szülőhelyéről, ahol első életmeghatározó látomásai indították útnak. Eger volt az a fészek, ahol családja körében, a város történelmi levegőjében iskolai tapasztalataival felvértezve indult el művészi útjára. Az első kiállításáról, az első díjairól, első szerelmeiről, néhány barátjáról, a tanítóképzőben eltöltött éveiről, a családi kirándulásokról mesélt, emlékezve gyermek és fiatalkorára. Innen indult el olaszországi tanulmányútjára és talált rá Scilla várára; … és „…ott találtam önmagamra…Szicília támasztott fel és életem Jákob-létrája Scilla városa”. E földre tért vissza sokszor, mint az ősmúlt, a mítoszok, az etruszkok kutatója, értője és tért haza tarsolyában a megtalált ősképletek, szimbólumok, mitikus történetek sokaságával, melyeket képpé, szóvá lényegítve adott át nekünk, akik hol értettük, hol nem, de alkotásai előtt állva megéreztük múltunk üzenetét, felismertük az analógiákat és nem szabadulhattunk az önmagunkkal való szembesüléstől.
A benne égő hatalmas tűz vezette el ahhoz az anyaghoz, amelyben kiteljesedett művészetének első szakasza. Főiskolásként tanára küldte a zománcgyárba, hogy ismerkedjen az anyaggal, mondván az neki való. Az anyag, a tűzben pikturált képek világa elvarázsolta és elkezdte kutatni a tűzzománccal készült tárgyak ősi gyökereit, szakrális jelentését, szimbólumait. Ez akkor az 1970-es években elfeledett tudás volt. A „sorsistennői” úgy akarták, hogy Kátai Mihály legyen az, aki feltámasztja több mint 200 éves álmából a tűzzománc technikát, és kísérleteivel a kortárs művészetekbe emelje. Kecskeméten alapította meg a Nemzetközi Zománcművészeti Alkotótelepet, és az ott kidolgozott zománceljárásokkal vált világhírűvé. Tanítványai és azok tanítványai ma mindazok, akik továbbadják e technikát és a zománccal készült alkotások művészi rangját. Tizenhárom éven át különböző programokat meghirdetve vezette a telepet azzal a törekvéssel, hogy egyre inkább előtérbe kerüljön a zománc szakrális jellege, a rekeszzománc eljárások, illetve alkalmazni kívánta népművészeti formakincsünket, ősi szimbólumainkat. Amikor a modern művészeti törekvések eluralták a zománcművességet, a sorozatgyártás harcolt az autonóm kézműves technikákkal tudatosult benne, hogy ez nem az Ő útja és elhagyta Kecskemétet, sőt felhagyott a zománcozással is, és visszavonult szentendrei otthonába, a Pismány hegyre, ahol olajképeket festett.
2008-ban személyes ismeretségünk kezdetén hívtam meg Egerbe, hogy a Templom Galériába mutassuk be műveit, munkásságát. Több mint 100 alkotása került kiállításra, mely felkavarta az egri művészet iránt elkötelezetteket. Ekkor jelent meg először egy összefoglaló katalógus munkáiról, melybe írásaiból is kerültek részletek. Ekkor hívtuk meg zománcművészeti alkotótáborunkba néhány napra, majd az évközben folyamatosan működő műhelyünkbe művészeti tanácsadónak. Azonnal elfogadtuk programjavaslatait és elkezdődött a közös munka. Nemcsak a Mestertől való technika tanulása volt fontos számunkra, hanem az a szellemi-gondolati világ melyet elénk tárt, hogy nézőpontot váltsunk a művészetek és a világ megértéséhez. Évről – évre valósítottuk meg azokat a programokat, melyek a magyar hagyományban gyökerező mitologikus, irodalmi és történelmi témákat dolgoztak fel. Feldolgoztuk János vitéz történetét a gyerekek által tervezett tékákon, a Fehérlófia meséjét egy mézeskalács figurával analóg áttört táblán, Volt napóra program, tükrös program, boldogasszonyok, tündérek, boszorkányok, vízvédő sárkányok, madarak jelenetek meg képeken, ékszereken. A programok átíveltek az Országos Zománcművészeti Biennálék programjaiba, így több ezer fiatal vált részesévé Kátai Mihály szellemi tüzének. Ez a munka hívta életre azt a kiállítást és kézműves programsort melynek az Éltedhez térítő kézműves gondolat címet adtuk. Ebből egy könyv is született, mely azt a gondolati szellemi utat mutatja be, amely a természettel együtt élő ember igénye tárgyai elkészítésére. Az évek során a Biennálék kiállításain túl alkotója, kezdeményezője volt több tárlatnak is. A sorból kiemelném a Sárkánylegendárium című kiállítást, melyen az ország neves művészeinek sárkányos alkotásait mutattuk be. A kiállítások sohasem önmagukban álltak, kapcsolódtak hozzá előadások, tárlatvezetések, bemutató foglalkozások. Mihály minden munkájában a teljesség igényével dolgozott, az egység, a harmónia volt jelen minden megnyilvánulásában. Egri évei alatt kezdte feldolgozni könyv formájában etruszkkutatói munkásságát. Éjszakákon át fogalmazott, írt szerkesztett. Etruszk sugallatok főcímmel jelent meg a tervezett trilógia első és második kötete Dél kapuja és Természetszellemek címmel. A harmadik könyve már poszthumusz lesz. A velünk és bennünk élő természetszellemeket hívta közénk írásaiban. A faunokkal és nimfákkal folytatott „beszélgetéseiben” jelent meg a természethez, a látható és láthatatlan világhoz fűződő kapcsolata, látomásos világa, mely számára valóság volt, és valóságként éltük meg mi is, akik sokszor részesei lehettünk az alkotófolyamatnak.
80 éves születésnapja alkalmából két kiállítást is rendeztünk, egyet Egerben és egy másikat Budapesten a Duna Palotában. Itt Fekete György Kátai Mihály munkásságát Kalkuttai Teréz Anya életigenlő gondolataival hozta párhuzamba.
Kiállításain a képek mellett azok gondolati üzenetei is megjelentek a falakon, az ablaküvegen, hogy az utcán járókat is megszólítsák. Az egyik ilyen idézet, még ma is, öt év távlatából, ott olvasható a kiállítótér ablaküvegén; „az út csak visszafelé vezet előre”.
A városai hol éljenezték, hol mostohán bántak vele. 2018-ban Egerben, felszámolták munkája folytatásának lehetőségeit, mely testileg és lelkileg is megviselte.
Meghatározó volt számára az Eged hegy lábánál elterülő település, ahol egész családja festőművész, rajztanár édesapja, zenész és újságíró testvérei is beírták nevüket városuk történetébe, barátaik, tanítványaik lelkébe. Ez a föld lesz végső nyughelye.
Gondolatai, szavai visszhangoznak bennünk, írásaiból kiemelve saját soraival búcsúzunk földi poraitól;
„A TEST, a Földanya teste, az életút örökké változó eszköze… …Az örökkévaló időben minden örökkévaló – a múlt is és a jövő is – tehát minden kezdet volt is, lesz is és a végek is inkarnáció sorok és a végek is vég nélkül valók…”
Kovács Katalin
az egri Kátai Mihály Zománcművészeti Műhely vezetője
Tisztelet KM mesternek
Gál Éva
Köszönettel, tisztelettel és hálával gondolunk arra a közel 10 évre, melyet Kátai Mihály az egri Forrás zománcművészeti műhely művészeti tanácsadójaként velünk töltött. Beavatott, tudatosította bennünk azt, amit minden zománccal foglalkozó alkotó érez: a tűzzománc misztériuma élő varázslatos valóság, művelői, ha tiszta szívvel és gondolattal, nyitott lélekkel fognak az alkotáshoz, a folyamat közben egylényegűvé vállnak a természettel, találkoznak a föld, a víz, a levegő, a tűz szellemével, melyet a ma tudománya legmagasabb rendű érzésként flow élménynek nevez. Megáll az idő, egyszerre élünk a múltban, és a mában, rátalálunk utunkra jövőnk felé. Munka közben megértjük a mester örök érvényű gondolatát:
„AZ ÚT CSAK VISSZAFELÉ VEZET ELŐRE”